|
2018-09-02 15:42:54, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Szergej Jeszenyin
Rádnézek, s szívem elszorul...
Rádnézek, s szívem elszorul:
arcod fájdalmak árva tükre.
Rezet csillantó fűz borul
fáradt-egű szeptemberünkre.
Adtad szíved mindenkinek,
jéggé hűltél, míg mást öleltél;
tested most néma és hideg,
lelkedből hűs eső szemerkél.
Már jó így is - szívem szabad,
új örömökre csap merészen;
kettőnknek semmi sem maradt,
csak reves fűzfák sárga őszben.
Én is úgy éltem, szilajon,
csöndes mosolyra én se vártam.
Porfelhős, rövid utamon
milyen sokat botolt a lábam!
Élet, te síró-nevető,
ilyen maradsz már mindörökre!
A kertünk nyirkos temető,
és mintha nyírfacsont zörögne.
Jön a tél hava, kedvesem,
suhan az élet fecskeszárnya!
Virág a télben nem terem,
tudod te, hát ne sírj utána!
(Rab Zsuzsa fordítása) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
Címkék: szeptemberünkre, fecskeszárnya, nyírfacsont, mindenkinek, mindörökre, kettőnknek, szemerkél, lelkedből, fordítása, jeszenyin, porfelhős, csillantó, fájdalmak, elszorul, merészen, mosolyra, rádnézek, szilajon, örömökre, kedvesem, öleltél, csöndes, szergej, maradsz, zörögne, kertünk, nyirkos, milyen, mintha, télben, zsuzsa, szabad, maradt, fűzfák, szívem, nevető, kertünk nyirkos, élet fecskeszárnya, Szergej Jeszenyin Rádnézek, Szergej Jeszenyin,
|
|
Offline
